Szemed sarkában, vidáman, ott ragyog. 
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod. 
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod, 
és szebbnek látod már ma, a holnapot. 
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, - 
Járványként terjed. S ahogy az emberek 
elkapják tőled, a szívükben meleg, 
biztató érzés és hála kap helyet. 
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod! 
Induljon így el minden új napod. 
S hidd el nekem, ha szívedből adod, 
Mindig visszakapod!