Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."

"Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy őszinte és hű magadhoz."

Vannak, akik megijednek attól, hogy a dolgok másként is lehetnek, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak emberek, akik annyira hozzá szoktak dolgokhoz, akár rossz dolgokhoz is, hogy nehéz megváltozniuk. És ők feladják. De ha feladják, azzal mindenki veszít.

" Néha egyszerűen
csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet
lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz
tovább."

És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled.”

Bizonyos álmok megérik a kockázatot, hogy valóra váltsuk őket!!!!!!

Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.

Nem vagyok normális! Nem vagyok tökéletes! Nem akarok hibátlan lenni! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!

"Csak várj...várd ki, míg rájön, hogy rád van szüksége. Mert rá fog jönni."

... nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém

Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb...."

Érdemes mosolyogni. Egyrészről mert szebbnek látszol, másrészről azt hiszik hogy boldog vagy

" Soha ne zárd be az ajtót ha újra kopog a múlt! Bárhol is élsz el ne felejtsd, hogy az út hol indult! "

"Mindent megkapsz majd a sorstól, leghamarabb abban a pillanatban, amikor végképp megszüntél vágyni rá."

"Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret.."

Az ember olyan, hogy ha ott van az adott helyzetben, nem tudja tökéletesen értékelni azt. Csak akkor jön rá milyen értékes volt, mikor az már csak emlék. Minden pillanatban két út van előttünk, ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk és lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni melyik a jobb.

Az emberek mindig azt mondják mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalmat… hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal… és megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját, hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz.

A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve.

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán, és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben..

Szürke a fal, akár csak a világ, ülök a földön, mint padban a fáradt diák.Meguntam én már rég ezt az egyhangú világot,csak unottan nézem a sok egyszínű virágot.
És úgy vágyok arra, hogy történjen valami, hogy elvigyen valahová messze valaki.Itt hagynám a szürke lépcsőházakat,a hideg, csúszós korlátokat.
Keresnék egy rétet sok színes virággal,
álmodnék egy életet, egy másik világgal..

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."

"A színes képek meg tudják mutatni a ruháink színét, de a fekete-fehér képek azok, amik megmutatják a lelkünk színeit."

"- Te mindig mosolyogsz?
- Igen.
- Akkor is, ha valakire nagyon dühös vagy?
- Akkor mosolygok a legszebben..."

"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra, mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."

"És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok."

"Nem azért sírsz, mert fáj, hanem azért fáj, mert sírsz, úgyhogy állj talpra és töröld le a könnyeidet!"

"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja amíg darabjaimra hullok. Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan... Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket... "

Vétkezni emberi dolog, de Isteni érzés! 

A kérdés, ami néha elbizonytalanít: vajon én vagyok őrült, vagy mindenki más?!

Ne hidd, hogy szerelmed térden állva kérem én. Bár szívem Érted ég,de koldulni, büszke még. 

"Attól, hogy még orvos vagy, beteg is lehetsz. Attól még, hogy bíró vagy, Bűnös is lehetsz. Attól még, hogy ember vagy, Boldog is lehetsz!"

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

" Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja: lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé! "

"Sokszor van,hogy nem tudjuk mért sír valaki.... De a könnycseppben minden benne van..."

"Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek. Na és akkor mivan ?Dobok egy hatost, és tovább lépek…"

"Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél, mert benned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie."

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak, előfordult olyan is, hogy szerettek de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól és féltem, hogy elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra. A végén mégis elveszítettem. De túléltem és még most is élek! Az életet nem csak túléltem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. Élj!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert: a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!"

"Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében."

Ma mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap már könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, s harcolj érte.

Lehet hogy hihetetlen, de igenis van még olyan srác,
aki kinyitja neked az ajtót...
aki minden rossz szándék nélkül bókol...
Igenis van aki úgy csókol, hogy lábad megremeg..
aki akár egy szóval megnevetett
......aki ha azt mondja szeret, úgy is gondolja
akinek te kellesz és soha meg nem csalna..Van még olyan srác..akinek nem az számít, hogy mennyire rázod a picsád.

' Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat. '

"Üres a sátor, a cirkusz bezár De a porond közepén egy bohóc megáll!! Most nem nevet, nem bohóckodik Kifestett arcán egy könnycsepp folyik!! Rájött, hogy nincs élete Bohócarca egyé vált vele!! Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra, S egy pillanatra felvillant az igazi arca!!"

"Elég egy aprócska kis pillanat, elég egy mozdulat, egy illat, és máris erőt vesz rajtam az emlékezés."

Helyettem te ne hozz semmilyen döntést! Ha elmész, csak magad miatt menj, ne pedig miattam!

”Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. 
De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén...

Szemed sarkában, vidáman, ott ragyog. 
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod. 
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod, 
és szebbnek látod már ma, a holnapot. 
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, - 
Járványként terjed. S ahogy az emberek 
elkapják tőled, a szívükben meleg, 
biztató érzés és hála kap helyet. 
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod! 
Induljon így el minden új napod. 
S hidd el nekem, ha szívedből adod, 
Mindig visszakapod! 

A mosoly rajtad még , pont olyan , mint rég... csak már nem az enyém .. '

MINDIG azt reméljük, hogy valaki MÁS TUDJA A VÁLASZT. Valahol máshol JOBB LESZ, valamikor minden jóra fordul. Az IGAZSÁG az, hogy SENKI SEM tudja a választ. Sehol nem lesz jobb, és MINDEN úgy fordult, ahogy fordulnia KELLETT. A választ magadban keresd: TE tudod KI VAGY és TE tudod, MIT AKARSZ.

" Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.."

Tudod,a pillangót ha elszeretnéd kapni,soha nem szabad üldöznöd.
Ha üldözöd a pillangó csakazértis elmenekül előled.Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,
csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád. Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni. Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz. És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni. S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit. Megismered.Ekkora a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd..